A történetmûvészet az eredetek iránti nosztalgiából született, amikor a történet a mûvészet által létezett (barlangrajz) és nem fordítva.

A mûvészettörténet ambíciója történetté alakítani a mûvészet realitását. A történetmûvészet célja e történetet mûvészetté realizálni.

A mûvészettörténet a mûvészet történet általi legitimációja. A történetmûvészet a mûvészettörténet mûvészet általi igazolása.

A történetmûvészet elozményének tekint minden olyan korábbi mûvészeti foglalatosságot, mely a mûvészettörténetre reflektált és forrásának minden olyan mûvészettörténeti irányzatot, mely a mûvészetre figyelt.

A mûvészettörténet mûfajokra osztja a mûvészetet és mindannyiszor boldogan üdvözli a frissen felbukkantakat. A történetmûvészet nem mûfajspecifikus és frissességét nem az idõ dimenzójában keresi.

A törté(net)mûvészet még csak nem is netspecifikus, mert nem a divattörténet tárgya, hanem a mûvészettörténet tükre kíván lenni.

A mûvészettörténetnek idõnként nehezére esik meghatározni a mûvészet tartalmát. A történetmûvészetnek nem esik nehezére az olyan mûvészet-meghatározás, mely szerint az minden tartalomtól mentes.

A történetmûvészet Logosz és Mítosz olyan keveréke, melyet lehetetlen kiragadni a mûvészettörténet káoszából pusztán fogalmi eszközökkel. A történetmûvészet konceptuális alépítményét érzéki nyelv egészíti ki.

A mûvészettörténet összefüggéseket fedez fel és nevez meg a különbözõ mûvészeti események között. Meghatározza helyüket az idõben, a társadalmi és az esztétikai térben, így meghatározva magukat a mûveket is. Ezért e mûvek akár a mûvészettörténet produktumainak is tekinthetõk. A történetmûvészet összefüggéseket hoz létre a különbözõ térben és idõben megjelenõ mûvészeti produkciók között, ezért e mûvészet egyféle historizálásnak is tekinthetõ.

A mûvészettörténet idõnként megunja önmagát és ilyenkor beteget vagy halottat jelent. A történetmûvészet nem önmagát, hanem környzetét és szociális körülményeit, egyszóval a mûvészettörténetet unja meg idõnként.

A mûvészettörténet sokszor megszakadt, de aztán újrakezdõdött. A történetmûvészet sokszor elkezdõdött, de aztán mégis megszakadt. A kezdetek és végek – mindkettõjuk esetében – egyre sûrûbben váltják egymást, míg – kívánságunkra – e pulzus el nem éri a tévé-szappanoperák sugárzásának átlagos gyakoriságát.

(1997)

vissza a kiáltványokhoz