A médiabalzsam fénye egyenlõen csillog a globális uniformizáció gyermekeinek homlokán.

A médiamegszállás minden olyan társadalmi jelenségért felelõs, amit a társadalom nélküle nem produkálhatott volna. A médiahadjárat segített abban, hogy még írtóztatóbbá és még repetitívebbé váljon a munka mint elõtte volt. A médiabiznisznek viszont sikerült kapzsibbá változtatni a magánéletet és komerciálissabbá fajítani a kreatív tevékenységet.

A médiarém saját hatékonyságának növelése érdekében támogatja a média-technológia fejlesztését. Minél kisebbek és láthatatlanabbak a médiakütyük, annál hatékonyabb a nagy médiamonstrum, amelyet együttesen alkotnak. Minél kiismerhetetlenebb a médiasejtek interfésze, annál kódoltabb a médiamanipuláció szövevényes hálója. Minél rejtettebb a hely, ahol a médiamolekulák meghúzzák magukat, annál nagyobb félelmet kelt jelenlétük tudata.

A médiaegyház papjai csinos ikonrendszert használnak a médiakórban szenvedõk eligazításához. A médiahívek kényelmesen oldódnak fel a jel befogadásának extázisában, mert már nem kell mögötte rejlõ tartalmat keresniük.

A médiametafizika architektusai azon fáradoznak, hogy virtuálisan túléljük a világegyetemet. Ezért inkább a technoszcientista mozgalom bátorítására és az ûrkutatás fejlesztésére igyekeznek elkölteni azokat a pénzeket, amelyeket megbízóik az egyenlõtlen csere-bere alkalmával nyernek el a másnapjukat túlélni igyekezõktõl.

A médiatemplom padjai között a szellemi bûnözés patkányai futkosnak és eretnekül zaklatják a média-message áramlását. Minél több adat akad el a szellemi bûnözés mocsarában, annál több ideje marad a híveknek az általuk addig befogadottakat felülbírálni.

(...)

(Ez a kiálltvány elsõ formájában Manipuláció-manifesztó címen lett disztribuálva egy a MU színházban tartott vegyesmûfajú elõadás alkalmából 2000-ben)